Astoria. Hallatszott a busz mikrofonjából a hang, a már jócskán túlórázó 7es busz sofőrje, Géza Béla, bágyadtan a megszokott rutinnal nyitotta és csukta az ajtókat. Amint elindult egyszer csak felfigyelt a felszálló fiatalok tömegére. A zsibongó csapat nem ivar érett hímegyedei igyekeztek vagányságukat bizonyítani a nő nemű társaik előtt, akik oly kihívóan öltöztek, hogy minden épp eszű ember a megrontójuk pártját fogná.
A leginkább tehén nyalta, fejű csorda hajtó elkezdett a mobiljáról hallgatni valami olyan tüm-tüm zenét ami sofőrünk dobhártyáján enyhe hajszálhasadásokat eredményezett. A csordatagok felbuzdulva, ugyan ennek a számnak a bőgetésébe kezdtek, olykor-olykor eltérő ütemben belépve a szabad koncertbe.
Mikor Béla már a második piroson hajtott át. az egyik kocsi dudája pont olyan rezgés hullámot hozott létre az utasok mobiljával együtt, hogy ez főszereplőnk agyában egy ér elpattanásához vezetett.
A következő pillanatban Géza arra eszmélt fel, hogy véres kezével a csorda hajtó fiatal felett áll a lezárt buszban, melyből a többi utas őrjöngve próbál kiutat törni magának. Letekint a busz enyhén csillogó padlója felé, ahol saját kése köré tekeredve lóg ki a többször mellkason szúrt fiatal bél labirintusa. Majd tekintette a vér tócsát követve eljutott a fiatal üvegtörő segítségével eltávolított fejéig.
Elcsendesedett minden és Béla arra ébredt fel, hogy a Ferenciek terénél, kormányra hajtva fejét egy buszmegálló patkáján áll az üres buszon, nyitott ajtókkal.
A cikkhez a címet innen kölcsönöztük.
*Figyelem. A cikk a valóságból nyomokban sem tartalmaz. A valósággal való bármiféle egyezés kizárólag a véletlen műve lehet.
